Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 333 — a lovaglás, miért egy órára egy frankot kell fizetni. A fürdőhely sima, biztos, finom, homok az alja, puha mint a bársony, mindenki magában, matróz nélkül fürdik. Csak két üres szállást, házat találtam, kivettem a Nr. 140-et havonkint 300 frankért. Van benne 4 szoba, két cselédszoba, egy konyha, egy raktár, s bútorozva mind, kivéve az ágyneműt. A ház uj, csinos, kecses, és tiszta mint egy templom, — tulajdonosa egy hollandi eredetű asszony. Elég drága is, én legfölebb 150 frankra számiték, — de még drágább az élelem, drágább mint Párisban, pedig minden roszabb. 6-kát még Bordeauxban töltvén, hol a színházat megnéztük, melynek csarnoka pompás, belseje hasonlithatlanul szép s izlésteljes, 7-én Arcachonba kiköltöztünk. Dinának a ház igen-igen tetszett, ó' ki annyira kedveli a tisztaságot, de kényelmes is felosztásában, örvend mint egy gyermek. Ugy látszik Arcachont választván, jól választottunk fürdőhelyet. . . . És még Mimi! ő paradicsomban van. Látja a tengert, a homokban s a habokban váltva fürdik, csigákat gyűjt, mezítláb sétál a tengerparton, az illatos fenyvesben szurokkal s fenyőalmákkal mulatja magát, van egy leánybarátja is, kivel játszhatik, szünnapjai vannak, mindössze is velem magyarul olvas és ir, néha zongoráz, — van is hatalmas étvágya, két hét múlva már hizik. . . . Dina kezdetben fejfájást érzett. Talán a fürdő hatása. Később ment vala tőle. Jolán jól érzi magát. Én néhány komoly könyvet hozván magammal, olvasok magamnak, néha olvasok regényt Dinának, kinek Jolán is olvas németet, leveleket irok, és költök — de erről később.