Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 334 — Mihamar ismeretséget is csináltunk. A forradalom­nak egy nagy eredménye Európában, hogy a magyar nevet, mely felejtve volt, megismerték, és megismervén, megkedvelték. Roppant azoknak száma, kik a magyar ügy iránt meleg részvéttel viseltetnek. Minden tizedik egyénnél legbiztosb ajánlás magunkat magyaroknak mon­danunk. S nevünk tisztán áll, nem ugy mint a lengye­leké; igaz, ők majd egy százada barangolják be Euró­pát, s nálok a száműzöttek száma sok ezerekre ment. Házbirtokosunk kitűnően fogadott, s mondá: ő leirhatlan érdekkel kisérte a magyar ügy folyását. A bordeauxi chef du gare saját salonjába vezetett be, megtudván, kik vagyunk. Egyik tiszttársa, eredetre lengyel, a magyar háborúban részt vőn. Egy bordeauxi előkelő építész ki­jött Arcachonba, hogy velem Magyarországról beszélhes­sen. Egy itteni orvos magán kivül van, hogy elvégre egy magyarral szólhat. Sok van, ki elvből van irántunk rész­véttel, mivel republikánus vagy a szabadság kedvelője, de olyan is van, ki a forradalmaknak nem barátja. Egyik gyűlöli az osztrák, mint nemzetileg idegen uralkodást, másik az alkotmány összeomlását sajnálja, más az aristo­kratiai intézvényeket, de mindezen különböző, sőt ellen­^ kező szempont nem gátolja ügyünk pártolását. Montalem­1 bert monarchikus szempontból sajnál minket, azt hitte nálunk mély gyökérrel birt a monarchia szeretete. Talán azon hiúságnak is van benne része, miszerint ő, lyány­ágon, az Árpádoktól származtatja magát . . . . . . Dolgaink egész 20-dikáig jól mentek, de ekkor Mimi fázni kezdett, délután aludni kivánt, mit soha nem tesz, lefeküdt s hőségben ébredt föl. 21-kén sem kelt föl, nem evett, éjjel forró volt mint a tűz és álmában mindent összevisszabeszélt. 22-kén orvost valánk kényte­lenek hivni, Mr. Lalesque fils, ki láznak mondta a be-

Next

/
Thumbnails
Contents