Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 327 — franczia tanmód felületes, száraz, egyoldalú, unalmas,— Mimire nézve aggodalmunk van. 0 kissé szikár, kivált testben, havak óta náthás, ezért száját ébren és alva nyitva tartja, orrából beszél, s ha baja van, nehezen hall, s ezt közöltük Duboisval, Ducommunnal, Vidallal, Miniérrel (ki a süketnémák intézetének főorvosa), s mindnek az a véleménye, hogy torkában az amigdálok tulnagyok levén, azokat megmetszeni kellene. Lehet, nem ez oka a nehéz hallásnak, de minden esetre e műtétei szükséges, mert torokfájása veszélyessé válhatik. Ez mindkettőnket igen aggasztott, s elvégre is abban állap ódánk meg, bevárni a tengeri fördő hatását, s ha elkerülhetetlen, csak akkor alkalmazni a műtéteit. Mimi nem oly kedves és bánható gyermek, mióta az intézetbe jár, mint azelőtt volt, talán a társalgás az oka, talán mert nővén a gyermek, ilyenkor akarata fejlik, s azt nem követi páros lépéssel az értelem. Anyja ezt nervozitásnak tulajdonitja, s lehet physicumát inkább anyjától öröklötté, — ámbár a nervozitás nem gátolja anyját, hogy a legjobb jellemmel, legszelídebb természettel, legengedelmesb akarattal birjon. Mimi igen szemes, átlátó, észrevevő eszes gyermek. Mindent meglát, mindent észrevesz, és mindent megtart. Mely házban vagy utczában egyszer volt, azt mindig megismeri. A hasonlatosságokra mindenben emlékezik. Az öltözeteket legkisebb részletéig meglátja, s képes elmondani. Semmi, bár mi finom czélzás nem kerüli el figyelmét. A mit mondani hallott, mit előtte olvastak, azt soha sem felejti el, és pontosan, meglepőleg alkalmazza. Szóval, kora 8 év, esze 15-re mutat, — de mégis gyermek, játékban mindent elhisz, s ha mondom, orromba fel fogom szippantani, elfut és sikolt. Nem hiszi, — de játéknak elfogadja.