Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 24 — szikla-barlang." Ez megvan. „Előtte csarnok." Látszik néhány kődarab. „Ben mélység, keskeny, meredek." Semmi nyoma, a barlangbul semmi rés tovább. A hely regényes. Egy sziklaszorosban, két szirtfal között. Egyik csúcsán most a várromok állanak. Előtte források buzognak. A Hycion forrásai. Hol volt a Mnemosyne és a Lethe? Ki tudja annyi források közt ? Legközelebb van a barlanghoz egy bugyogó, mely, bár jéghideg, mint egy bokor, egy fej, rohan ki a földbül, . . ... A mostani görögök mit sem tudnak. Neveit sem ismerik a régiségnek. Görögország az idegeneknél hires. A távolban becses története. . . Én minden esetre egy bádog kulacsot megtörték a a fölforró habokbul. . . Elhozom onnat Mnemosyne-Lethe vizét. Ugy is nem jó lenne, ha az ember csak vagy emlékeznék, vagy felejtene. Előbb , kezdetben kettőt két forrásból tölték meg. De miután a hagyomány fonala nem nyújt biztosságot, viszem az egyet. Néhány cséppel vegyitém a habzobul meritettet. Már eljövénk midőn egy görög leány kitekintett az ablakból . . . Elbámultunk Hajnik Palival . . . Eddigelé alig láttunk tűrhető arczot, csak a hetyke, deli, kaczér férfiak mutatkoznak, ez egy keleti csillag volt. Grömbölyü arcz, tele kép, fehér-barna szin, fekete szem csillogó fehérrel, fénylő haj. Kilencz órakor indultunk el . . . Cheronéa mezején vizzel telt gödörben hever a nagy oroszlán feje s tagjai. Némelyek szerint a görögök álliták az elhunytaknak, kik vesztek diadal nélkül, mások szerint N. Sándor állitotta volna, — ezért engedik heverni a szép fejet.