Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 317 — Ó régóta nem láttalak Édes gyermekem, Mit csinálsz a föld ölében? Mondd meg ó nekem. Szánsz-e minket ott a hol vagy, Lég vagy égben tán? Sohajtsz-é felénk, miként mi Szép orczád után? Te jelensz meg a virágban, Dombodon mely nő? Az illat, mely kél belőle A te lelked ö? 0 hiában kérdlek téged' Édes gyermekem. Hallgatsz régen, hallgatsz mélyen, Nem felelsz nekem. Fú a szellő s küpriszednek Lombja közt nyögel, Hallgat a sir, gyermek alszik, Szómra nem felel. Dina asszonyi bajai nehezülvén, Dubois professort kértük tanácsul, ki a császárné accoucheurje. O nem irja magát bárónak, de neje igen. Jó, szerény ember, kopasz feje a Kölcseyére emlékeztet, de alig hiszem mély embernek. Véleményét kértem Mimire nézve is, ki eleven, íYiss, gyors, de szikár, testben száraz, mindig náthás és néha nagyot hall. Nem orvosságra, hanem bizonyos szabályos életmódra van szüksége, vérét kellene módosítani. Egyszer volt láza is, mi 4—5 napig tartott, utána soká köhögött, Dubois gyógyitá.