Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 318 — S minthogy Dina megijedt nagyon, nem kimélte magát, és ő is roszul lett, szörnyű oldalszurásokat éreze és égéseket, ugy hogy második napon Dubois okvetlen szükségesnek tartá 12 pióczát rendelni, mi a fájdalmakat mindjárt nem szüntette. Bélgyuladás volt. Nem elég hogy állandó betegséggel gyötri őt az Isten, még ujakkal is meglátogatja. Ez uj vérvesztés Dinát meggyöngítvén ujolag, midőn a betegség megszűnt, fejbaja tért vissza erősben mint valaha. E névralgie olyan mint a reservsereg, ha más baj jön közbe, csendesen tartja magát, ha az elvonul, ő tesz támadást. Dinát néhányszor ín-reszketés szállja meg, mi vele régóta nem történt, — az igaz, hideg, változó, nedves az időjárás, mint télben, mindenütt fűtenek, s a betegek száma nagy, kivált a bélgyuladás, typhus és a grippe uralkodik. így mult el e tél is ránk nézve, szomorún és szerencsétlenül. Reményltünk és megcsalatkoztunk mindenben, eseményekben és emberekben. Egészsége Dinának némi állandóságot igért, — s többnyire ágyban húzta ki a telet. Reményit gyermeket, ki Irénkét kipótolja, — meghiúsult e remény is. Sőt ennek következménye egész telünket elrontotta, a veszteséget szenvedés követte. Elmúlt a tél örömtelen, mulatságtalan s kétszeres volt a szenvedés, mert volt okunk reményleni. Baráti érzelmeink is szomorú tapasztalást tőnek, Nagy czudarul viselte magát, sőt több más, s szivet és lelket nem érhet nagyobb csapás, mintha emberekbe vetett bizodalma kezd megcsökkenni. Es egypár ily esemény Dina lelkületét is igen meghatotta. Angélique is, Irénke dajkája, ki őt igen szerette s nálunk maradt mint szobaleány, elment e harmadik évben, mi mondtunk neki fel, mert épen midőn Dina és Mimi egyszerre beteg volt, engedelem nélkül több