Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

- 316 — most családi kört sem enged képezni, minden gyermekünknek helyén, egyet kivéve, egy sirkő áll. Mindig Irénkéről gondolkozván, april 1. és 3-ka közt, e sorok mintegy kifolytak belőlem. Irénke sirján. April 3-án, eltemettetésének első évnapján. Már régóta nem láttalak Édes gyermekem, Mit csinálsz a föld ölében? Mondd meg ó nekem. Emlékezel-e reánk még, A miként mi rád? Vágysz-e hozzánk, mint mi vágyunk Untalan hozzád? Almodol-e életedről A mely volt rövid? S álmaidban feltünnek-e Kedves szüleid? Lelkiképen ott lebegsz-e Napjaink felett, Mint mi szünt'len ott virasztunk Sírköved mellett? Avagy csak te vagy nekünk, mi Neked nem vagyunk? Szüléje nincs holtnak, csak van Nékünk halottunk? Szánandó nem a ki elhal! Inkább a ki él, Boldogabb ki nem szenved már, Mint ki csak remél.