Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 314 — részről meg fogok ismerkedni a legfőbb meseirókkal, átolvasandom Lafontainet, Phaedrust, Aesopot, Lessinget , Gellértet, Flóriánt, mert én mind ezeket nem olvastam. Némely napon hármat is írtam. Ebéd után egy szivar kiszivás közben egyet megirok, valóban néha ugy foly, hogy csak irnom kellene. Könyüségem magamat is megdöbbent, mert én mindent rosznak hiszek mi munkába fáradságba nem kerül. S kivált könnyen találom a rímeket, pedig megválogatom, jobban mint a legtöbb magyar költő. A mit írok, Dinámnak mindig felolvasom, neki az eddigiek mind tetszettek, pedig ő megmondja a mi neki nem izlik, és észrevételeinek mindig hasznát vettem. O itél nem mint bíráló, de mint olvasó, ki azt mondja a mit érez. íme tehát öreg koromban csakugyan költő, legalább versíró leszek. Dolgot keresek és nem halhatlanságot, ez az egész. April. íme eljött a búnak s örömnek e hava, örömnek a mennyiben Dina e hóban, 16-án született, a mennyiben e hó 20-án keltünk össze, de búnak is, mert napám e hó 15-én lőn áldozata a cholerának, és most egy éve l-jén halt meg a mi felejthetlen Irénkénk. Épen oly szépen sütött a nap most egy éve , mint süt mikor irom e sorokat, s végig menvén az órákon keresztül, szivem szenved, mint akkor szenvedett, bár könnyeim most nem hullanak. Nem múlt egy hónap sem, hogy mi sirját többször meg nem látogattuk volna, tele van fehér koszorúkkal aggatva és virágokkal ültetve; ha a fáj-