Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 313 — grammokat, regéket, egy kis eposzt, két rövid színdarabot, sőt két mesét is versben, s az egyiknek tárgya volt a tintavonás, melyen egy kis bogár nem tudott átmenni (ez velem, este irásközben történt), s midőn porzót hinték körüle, mindenik szemben gátokat talált. Ezen eszmét dolgoztam én fel 17—18 éves koromban, s most eszembe jött azt újra feldolgozni. Mióta a forradalmi epigrammokkal foglalkozám e nyáron, azóta a költői olyan milyen ér folytonos csörgedezésben van. Azonban nem ezt irtain meg először, hanem, márczius 10-én, első volt a „Ganéjdomb és a rózsa". „Az apa és fiu (boldogság és vágy)." „Istók és az ut." „A csikó és a macska." Az ötödik volt „A kis bogár és az akadályok : Éji mécsem csöndes fénye mellett, Ábrándozva gondolkodtam etc." Ezután ezeket irtam ily sorban: Az ép s nyomorék gyermekek. A kőszál és a folyam. A kukuk-anya. Az oroszlán és a méh. A vándor és a fa. A kancza és fiai. A forrás és a csillag. Miska, a tolvaj. A toronymécs és a toronyőr. A czigány és a veres nadrág. Arany gyűrű és a bokréta. A szőlő és a bor. E szerint 10-dikétől kezdve 30-káig tizenhét mesét irtam, s elhatároztam magamat, irni mind addig, mig az egy kötetet teend, és akkor őket, álnév alatt, vagy név nélkül, ki fogom nyomatni. A magyar irodalomban csak egy meseiró van, Fáy, de ő prózában irt. Más-