Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 311 — megbízatva, utazik, hogy egy magyar iskola és egyház építésére pénzt gyűjtsön. Voltam vele egypár itteni protestáns papnál, — de a protestáns franczia pap, az idegen országokat illetőleg, tudatlan és szívtelen. Semmi felebaráti szeretet nincs bennök. Kénytelen őket az ember megutálni. Különben én e tapasztalást már 1837-ki utazásom alkalmával tettem. Mint eleve tudtam, eljárásunknak nem lőn semmi sükere. Az igaz, mélyen a dologba beavatkozni nem akar tam, bár 100 francot aláirtam. Dudás maga nyers, betyár, szabad modorú és nyelvű ember. Mindennek inkább való, mint papnak és missionáriusnak. Más részről tud nyájas, alázatos lenni, sok tekintetben valóságos ügyes jésuita, — megtetszik, hogy pápista növeldéből került ki. Innen Belgiumba, onnan Angliába, innen Amerikába megy, a Konstantinápolyban lévő amerikai követ ajánlásával. E télen kezd járni hozzánk Jámbor is, ki Hiador név alatt, mint költő ismeretes. 1851-ben menekedett ki. Pap (kath.) volt ő is. A pesti napló levelezője. Becsületes, naiv ember, kissé nagyon is megfelel nevének. Márczius. Kemény, hideg, havas tél van, milyen Párisban évek óta nem volt. Minden tekintet a Krím felé fordult, hol az erős tél a muszkának kedvez, mint annak kedvezett az 1812-ki. En ugy sejtem, a szerencse e században a szlávnak fog kedvezni, az igazság kívánja, hogy a mely népfaj eddig utolsó és teherhordó volt, jusson az elsők sorába. A nemzetek sorsában uralkodik bizo-