Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 30G — teszi, bár adandó alkalommal emlékeztetve volt. S csötörtökön este nem jön, midőn mások jőnek, pedig az asszony mondá, neki könnyebbség ha többen vannak és beteges fejével nem kell vendégeit sorba mulattatni, ez oly könnyités, mit jobb ismerőseitől megvár. Aztán Mimikének mindenki hozott újévi ajándékot, mint a gyermekeknek adni szokás Párisban, ez egy kosárt, amaz egy domino-játékot, egy thea-servicet stb., ára ezeknek 50 c., 1—2 franc, csak az öreg ur nem volt iránta ennyi figyelemmel, és ezt Mimiké, mint eszes gyermek érezte, mert ő 15 frankért vette neki a papucsot. Szóval a milyen nyájas, megelőző, gyermekszerető, házibarát volt, mig falun voltunk, most ép oly önző és figyelmetlen. Sőt történt, hogy január 10-én két magyar ügyvéd, Batthyány G. ügyvédei, Nagy alárendeltei, egykor megjelenvén itt, a Kázmér öröksége iránt, egyszerre csak elmaradt, s most február 15-ke van, de 5 hét óta egyszer láttuk csak, a mint mások mondják, de ő is mondta, mindig velők jár színházakba, ebédekre, sőt bálokba; — magam is hajlandó vagyok hinni, hogy a grófi család költségén foly a vigalom. Ez elhanyagolás fájt Dinának, mert ő hitt az édes öreg urnák, nekem is kezd szememről a hályog lehullni, ugy látszik az még sem oly nagy barátságra mutat, addig mig nincs más mulatság, jőni naponkint, és midőn máshol nyilik a lakodalom, itt hágy, és még csak a beteg asszony után sem tudakozódik. Néha kis fillentésen is kaptuk az öreg urat. Meszentinnel a mi viszonyunk meghidegedett, ő becsületes ember, de műveletlen, s igen követelő kezdett lenni, s nem ismerős, nem is barát, de az akart lenni, házunknál. • Dina megunta a nyers modort, s azóta ritkábban