Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

1855. Január. — Páris. Az év szomorún kezdődik. Nem is szólok a politikai kilátásról, az borult, a nagy harcz, mely foly, kizárólag a fejedelmek harcza, abban a szabadság nincs érdekelve, a népelemet oda nem engedik becsúszni. Roppant nehézségnek kellene támadnia, hogy a népek segedelméhez folyamodnék akár az orosz, akár a nyugoti szövetség, és akkor is főleg Italiának van a felszabadulásra kilátása, kevesb Lengyelországnak, és még kevesb Magyarországnak. Nem szólok tehát a politikai kilátásról, elég baj, bánat, szerencsétlenség van házunkban: azt tűrni, azt megbirni. A karácsony-fa, ékesítve lámpáktól s ajándékoktól, melynek felkészitése Dinának oly sok örömet okozott mindig, elmaradt. Elmaradt az uj évi est öröme is, melyet jó barátok körében szoktunk tölteni. Dina ágyban feküdt, én mellette ültem, lelkünkben bánat ült, — bár románt olvastam neki, hogy igy teljék az idő. Két