Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)
— 301 — otthon sem háza, sem jószága, sem tőkéje nem hajt hasznot, vagy nem fizetnek, vagy a kiadás elemészti a bevételt. Dina rá állt, és vévén 10,000 francot a zálogházban, s azon összegen papírokat vévén mikor az érték leszáll, és eladván mikor az felhág, ime mostan a nyereség majd 8000 francra megy. Igaz, azon tízezer francon felül még volt 12,000 francunk, de így is szép haszon 22,000 fr. után 8 hó alatt 8000 fr., s ebből a zálogházi 972% kamatot meg lehet fizetni. Azóta a pénzpiacz mozgalmait figyelemmel kisérem, az előtt a lapok e részét soha nem olvastam. Ha itt volna az asszony tőkéje francban, de az agión 30% kell veszítni, mind azt itt vasutrészvényekben lehetne megkettőzni. Valóban a szellemi munkásság-teréről le lévén szorítva, részint a politikai viszonyok, részint a családi körülmények, mint például Dinám folytonos szenvedése által, kedvem volna a spekulatióra vagy kereskedésre adni magamat, mert én munka nélkül nem tudok élni, és olvasni s gondolkodni: nekem nem elég, nekem tennem kell. Mult években a látogatók mindennap jöttek, kinek mikor eszébe jutott, és igy szabadok soha sem voltunk, mi annál kellemetlenebb volt, mivel Dinám beteges volt, s némelyek este jővén, az egész estét ott tölték. Ez évben tehát mi is a párisi szokást hoztuk be, t. i. egyszer csütörtökön fogadunk, nappal ugy mint este, ez nem gátolja, hogy azokat az ember máskor is meghívja, kikkel örömestebb van. Nagy mindennapos nálunk, alig múlik el nap, hogy meg ne látogasson, s az asszony legalább háromszor hctenkint ebédre letartóztatja. Ismét a jó öreg katuskának mutatkozik, az asszonynyal arról beszél, mi a jó étel, hogy kell ezt és amazt főzni, hol kell a jó sajtot stb.