Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

- 299 — időt, részint mivel mig valami darabot, ujat, megvettem, 6—10 gyárosnál is jártam. Igaz, az ilyen fáradság magát ki is fizeti. Az íróasztalt, mit én 250 francért vettem, láttam 350, 320, 300, 280 francért. Az én bureaumat nem tudtam árverésen 350 francon megvenni, kívántak 450, 400, 380-at, végre ujat, valamennyinél szebbet, 330 fr.-ért kaptam. Van bútorozva 1*ebédlő: 12 szék, 1 asztal, 2 buffet, mind csinos, szép; 1 sálon: 2 canapé, 6 karszék, 4 szék, 4 zsámoly, 2 asztal, 1 íróasztal, ajtón és ablakon selyemkárpit, hasonló a bútorok kelméjéhez, arany galériákkal, a kandallóban bronz tűzeszközök (óra, de még nincs a salonban). 1 szoba, az enyim: 1 canapé, 2 szék, 2 karszék, bureau, könyvtár, mosdó asztal. 1 hálószoba: két ágy, bársony szék és hosszú szék, tűkörszekrény, mosdószekrény, étagérek, mindkét szobában réz és bronz kandalló-eszközök . . . Előszobában székek, leányoknak ágy, szekrény. Mind ez került 4845 francba, ha ehhez adom árát annak a mi megvolt: egy nagy ágy, chaise longue, armoire a glace stb., mi 600 fr., és az uj zongora árát, mi 700 fr., összesen rá megy kiadásunk a bútorra = 6145 — 6300 francra, mely összeget belőle, ha el akarnók adni, csaknem bekapnók, mert Párisban minden j ó, bár nem uj bútornak megvan ára. Ezért okosabb jót bár drágábban venni, mint hitványt bár olcsón. E szerint e tőkét számítva 5% kamattal, és mint kopást véve hozzá 1%, kerül a bútor évenkint a 5% 315 fr., a 6% 378 francba. Hozzá járul az adó egy évre 64, összesen = 442 francba. Minden esetre szállásunk elég csinos, sőt csaknem ékes, Dinám mint gyermek örvend neki, hogy elvégre a magáéban van, természetes, ő megszokta a csendes, szép, kényelmes otthont, és ime öt év óta idegen bútorokból