Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 298 — dent, s helyzetünkben nem kicsiny volt az áldozat, s ime, ő valóban mint egy diplomata tün fel, s önzetlenségünket próbára teszi. Mintegy fölébredtünk, — s kezdtünk látni a bon homme-ban egy homme d'état-féle alakot. Szóval a mi jámbor jó szándékunkért magunkat bizalmatlansággal láttuk jutalmazva. November. Párisba e hó 7-én hurczolkodánk be. Elbúcsúztunk Bellevuetó'l, hova a jövő évben aligha jövünk, elbúcsúztunk Meudonban Irénkénktől, kit eddig hetenkint, ezután havonkint fogunk meglátogatni. A rózsák, margueritok, s mind a virágok még zöldéinek és viritnak felette, mintha ó' közepettök mosolyogva ülne, de majd nem sokára a hó leple borítja be a kedves halottat, — szinte félek erre gondolni, most nekem ugy tetszik mintha ő kertben laknék, akkor pedig fázni és félni fog! Párisban lakunk 42, rue des petites Ecuries, 4-ik emelet, van 5 szobánk, 1 eló'szoba, 1 konyha, 1 cselédszoba, ára 1200 franc. Most már a magunk bútoraiban vagyunk. Egész nyáron jártam az árveréseket, és sokat azokon vettem. Még augusztusban vettem Narinszki herczegné bútoraiból a sálon bútorait, hat szék, hat karszék, 2 causeuse, 1 canapé, 4 zsámoly, függönyök stb. Szőnyeget, 2 buífet, s más apróságot Batthyány árverésén vettem. De újakat is vettem. Dinának egy iró asztal (bonheur de jour) rózsafa és palissandre, porcellainképékkel, 250 fr., játszóasztal fa-mosaikkal 260, magamnak egy bureau-ministre 330, egy könyvtár 440 fr. Mind ez nekem sok időmet elvette, részint - mivel sok árverésen hiában töltém az