Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 294 — kázva, néha szivarfüstben, néha teritett asztal s veres bor mellett, minek a kis ur nagy kedvelője. Batthyányi igen szerette. Talán miatta is jöve ki. Kázmér meghalván, atyafiai czudarul bánnak vele. Például: ő Kázmérnak kölcsönzött 2—3000 francot itten, természetesen nem vett el nyugtatványt. Inasa, a Kázméré, tudja, be is van irva könyvébe, és még sem fizetik ki, mondván: keresse a törvény utján. Sőt többet tőn értté. Nagynak herczeg Kaunitz, kinek az jeles szolgálatokat tett, kinek útitársa, barátja volt, s kitől ő jutalmat s dijat elfogadni nem akart, egy szép képet ajándékoza, mely Lédát ábrázolja, s Leonardo da Vincitől mondatik lenni. A Firmian család Florenceből ered, s ettől vette herczeg Kaunitz, ki nagy képkedvelo és ismerő volt. O alapitotta a családi képgyűjteményt. Azonban midőn az udvar által sequestrum alá véteték, s gyűjteményeinek egy része eladás alá került, látván, hogy rokonai, péld. Metternich maga, olcsón akarnak képeihez jutni, e képet, mint kedvenczét, félre tette jó eleve, s hű szolgálatai fejében Nagynak adta azon föltétel alatt, hogy mig Kaunitz él, el ne adhassa. Nagy tudván, hogy Batthyány Kázmér néha-néha pénzszükségben van, e képet küldte ki neki, hogy azt eladván, árával magán segitsen, s irtak is róla egy programmot, melyben kimutattatik, hogy ez a valódi Léda Leonardo da Vincitől. Batthyány 200,000 francról ábrándozott, — mivel akkor adaték el Soult marschal gyűjteményéből Murillo madonnája 600,000 francon, — sok nem akarja a képet eredetinek elismerni, de mindenki jelesnek és réginek találja. Londonból eljött Grünner, Albert herczeg festője, ő 3000 íi sterlingre becsülte. Különös, hogy Lajos bajor király egy Adamovics nevű tanácsost Nagyhoz külde még Bécsben, a képet megnézni és megvenni, ha