Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 293 — gépei sokba kerültek, maga mondá, 50,000 pftba, drága növényei, mit az osztrák hadsereg feldúlt vagy elvitt, 16,000 pftot megértek, könyvtárának kötéseire 10,000 pftot adott ki, és ezen felül az épület ára, s azon tőkepénze, mi a Batthyány-testvérek javaiban fekszik. E szerint az öreg ur (magát 54 évesnek mondja) bizonyosan összeszerzett legalább 250 — 300,000 pftot. Osztrák útlevéllel jött ki, nem állhatván tovább ki az osztrák rendszert otthon. S hogy a kormánytól, mely Batthyány Kázmér javait elkobzá, tőkéjét visszakaphassa, az astronomiai épületet, a szerszámokkal együtt a kormánynak felajánlotta, azon feltétellel, hogy az mint nemzeti intézet tartassék fenn. De a kormány nem felelt ajánlatára, s a tőkét sem fizeti vissza, hanem kamatait fizeti. O nagy republikánusnak mutatja magát, sőt socialistának, minden esetre tudós lélek, gondolkodó fej. A mit meg nem foghatok, az, hogy oly elvekkel Bécsben, kevély aristrokraták és excellentiás urak közt élt, s a forradalomban nem vőn részt, arra nem áldozott, hanem élt elvonulva. Mire valók az elvek, ha azok tettekben nem mutatkoznak? Különben finom, udvari ember, nyájas, édes, alkalmazkodó, sziv emberének látszik, ragaszkodik hozzánk, minden héten kétszer jön hozzánk, az asszonynak kedvében járván, mint egy katuska, ki a konyha minden részleteiről mint egy Brillant-Savarin tudván szólani, alig lát Dinám valakit szívesben. Ilyen ismeretség a számkivetésben nyereség. Neki is tetszik családi életünk, alig várja, hogy Párisba bemenjünk. Szeret theázni, szereti a kártyát, a patiencet, szeret csevegni mint egy vén aszszony, szóval Ő örömest élne egy családban, meleg kandalló mellett, jó barátok körében, hol mulatva, hol plety-