Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 288 — Octobcr. E hónap is szép, kevés eső esik, a nyár szerepét látszik az ősz felölteni, mint a nyár az őszét viselte. A levelek a fákon mind zöldek, a levegő enyhe, a szél nem bus mint az őszi, s én járok kelek az erdőben, merengve bánatommal és gondolatimmal. Dolgozni még sem tudok, tengek mint a növény, kelek és fekszem, fekszem és kelek, várom hadd múljék az idő, mely elvégre is meghozza az enyhülést; bár én annak nem örülök, sőt irtózom. Ugy tekintem ezt, mint vétket az elholt ellen, mint hűtlenséget, mint háládatlanságot, azonban az is igaz, e gyötrelmet a lélek képtelen volna örökké viselni. Különben a gondolat mi megragadt, visz magával ellenállhatlanul, mint a leszakított lombot a vész viszi, s tekintvén ezt mint egy menedéket fáj dalmim elől, irom verseimet, ugy hogy e hó közepe előtt még a következő arczképeket foglaltam versekbe : Aradi akasztófa, Boczkó, Bem, Csányi, Dembinski, Dessewffy, Eötvös, herczeg Eszterházy Pál, a két Földváry, Guyon, István főherczeg, Kiss Ernő, Kmetty, Kossuth, Leiningen és külföldi társai, Lukács S., Makk, Mészáros, Nagy Sándor, Perényi, Petőfi, Szemere B., Teleki L., Taylor amerikai elnök, Ujházy L., Vécsey, Vetter, Vukovics, összesen 52 epigrammi arczkép. Költői becsök ezeknek van-e? nem én ítélhetem meg, de ugy érzem, hű arczképek, sem kedvezni nem akartam, sem bántani, mindenkit ugy Ítéltein meg, a mint kívánnék magam megítéltetni. Óvakodtam