Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 16 — Innen is irtam, mindenféle uton, kedves Dinámnak. Ha mindent el nem mondhatok, legalább tudja hogy élek. Álnévvel azoknak is irtam, kik rosz hazafiak. Fogják ismerni az irást, vagy a czélzást, nincsenek ekképen comprommitálva, — és lesz annyi szivök, hogy egy nőt megszabadítanak a fájdalomtul . . . Az eddigi lapokban, a németekben nincs kivégeztetés. Bánt az, hogy Kossuth azon levelének, melyben a dictaturát Görgeynek áltadja, nevem alá van jegyezve. Én nem láttam, nem irtam. Protestálok a franczia lapokban ellene. Kossuth és nem én adtam neki jogot az árulásra. Feleljen érette. Sept. 28. Reggel 5-kor Athénből kiindultunk, Hajnik Palival. Vezetőnk Antoine Nikolas, kinek fizetünk egyenkint 20 francot. Van 5 ló, kettő a holmit hozza, melyen minden van, nyoszolya, madrácz, két szék, egész asztali készület. Ivánka, Bittó I., Imrédi L. ma gőzhajón Marseille felé elutaznak. Lóháton lassacskán haladtunk Marathon felé, szőlők és olajfák közt. De a szőlő itt sikon van, karó és mivelés nélkül, úgyszólván vad ajándéka a természetnek. Az olajfa pedig nem árnyékos, s messziről tökéletesen a fűzfához hasonlít. Egy óra múlva Cephissiába értünk, mely az athéneiek nyári lakhelye. Ott lakik most a király. Előtte olajfák alatt sátorokban tanyáz a katonaság, erről gondolhatni, ki lakik a kicsiny és épen nem uri, nem szép, és szük házacskában.