Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 13 — és szirtdarabos, ugy hogy nehéz elhinni, hogy e föld valamit teremhessen. A sik némely vonalain van szőlőkert, mindenütt a lapályos részen van olaj erdő, vannak figefák, itt-ott kypressek, néhány török szilvafa, — különben árnyékot az utas itt hiában keres, s a mikép az Illissus hires pataka kiszáradt, élő forrást itt ritkán találni. E föld nem szép Isten keze által, a történet s a poesis adja neki azon bájt, mit tőle a teremtő megtagadott. Ezért ki itten a classicusok leirásaira emlékezik csak, és azok szellemét nem hozta magával, az csalatkozni fog. De boldog órákat tölthet az, ki fogékony lelket hord keblében. Ott van a szikladarab, honnan Sz. Pál szólott a néphez. Ott van a Lyceum halma, hol az ifjúság tanult ítélni és érezni. Ott van az Areopag, — a szilárd biróság inghatlan bérczen hozza Ítéleteit. A templomokat összerepedeztette a földrengés, a bérez meg sem mozdult. Ott van a Pnyx, a népgyűlés helye. Az alsó részt középen roppant szikladombok tartják fel, félkört képezve a tribüné körűi, mely sziklábul van kifaragva, ékesen, lépcsőkkel. A tribünétől jobbra és balra is egyenes vonalban sziklafal emelkedik, talán 50 öl hosszúságban. Innen látni az Areopag szirtjét, mely a város részét elfödi, az Acropolist, a Theseus templomát, a Lyceumot, s a vidéket észak-kelet felé. Ezt jelelte ki Lysander népgyűlés helyéül. Ha pedig innen néhány lépést teszünk fölebb, egy más tribünére jutunk, lépcsözet nélkülire, melyet a nép használt szabadsága idejében. Innen a szem a tengerre