Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Kossuth e hónapban elutazott Amerikába. Kétszer gyűlt össze nála az emigratio, mind kétszer mint fejedelem fogadta azt. Kijelenté mind két alkalommal: hogy őt, Magyarország megszabadítására, az isteni gondviselés hivta meg, és ő e hivatásnak enged; hogy a ki vele akar tartani, attól föltétlen engedelmességet követel, a ki ellene van, azt ó' el fogja tiporni, vagy őt az tiporja el; hogy mindenkinek véleményét szívesen meghallgatja, de a mit tenni fog, azt senkivel sem fogja tudatni, határtalan bizodalmat igényel; hogy a haditudományokat is megszerezvén Ázsiában, a fővezérséget is megtartja magának; hogy a mi pénzt begyüjtend, abból csak azoknak adand, a kik neki engedelmeskednek, nem bolond elleneit támogatni; hogy mindenre kész a hazáért, csak arra nem, hogy király legyen, — ámbár ha valaki pl. nagy sereget gyűjtvén, s vagy 10 millió francot szerezvén össze, Magyarország függetlenségét biztosítaná, megérdemelné, hogy királyul elismertessék. (Megjegyzendő, hogy Kossuth és hivei tökéletesen hitték, miképen ő 10 milliót össze fog gyüjthetni.) így szólt ő, egy része az emigrationak elbámult e dictaturai igényen, más része örvendett neki, s nekem e beszédet Hajnik küldte meg, mint bizonyságát Kossuth szerény fellépésének. E szerint ő dictatorságot követel, határtalan hatalommal, követel politikai és katonai mindenhatóságot, követel eszközszerü engedelmességet, a terv ismeretét titokul magának tartván meg, a haza nevében pénzt gyűjt, de abból nem ád hazafinak, ha az neki engedelmességet nem igér, végül odabigygyeszti azt a mi jogot.ád a királysághoz. . . Az angol fogadtatás elszédité őt teljesen. Mint souverain szólt, járt, viselte magát, nemcsak nem emlékezett