Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)
sürgette. Természetes hogy a király nem jött le oda, hol a ministerium egy tagja idegenekkel konspirált. . . September. E hónapot 23-ig itt töltöttem. Készültem a történeti munkára, olvasván és jegyzeteket tévén a magyar hirlapokbul. Az egész Közlönyt ált kell olvasnom, mi unalmas munka. De szükséges, oly sokra nem emlékeztem többé. Itt hajtó vadászatot tartanak az idegenekre. Mindennek, kivétel nélkül, jelenteni kell magát a rendőrségnél. Legalább 20,000 jelenti magát. Mint midó'n a vadat fel-felverik. Ismét nyugodni hagynak két hét múlva. Szerencsétlenségre épen most kellé útlevelet kérnem Brüsselbe, Londonba. A chef du cabinet megtagadta, elég nyersen. Fogadtatást kértem Carliertó'l, a préfettől, és az igen nyájasan fogadott, kezet fogott, kanapéra ültetett, és mondá a betoppant chefnek, hogy nekem (ancien ministernek) útlevelet adjon, és az a goromba fráter — földig hajtá magát. Kezdvén zavartatni a magyar emigratio is, néhány szót emeltem magunk mellett. „A magyar nem tud konspirálni, legyen ez hiány vagy erény benne, de nem tud. Ott van bizonyságul a história, revolutio nyilt téren van elég, titkos, valódi konspiratio nincs. Arról is legyen meggyó'zó'dve, hogy mi itt hadifoglyoknak tekintjük magunkat becsület szóra, ha valamit akarnánk tenni, első dolgunk lenne innen eltávozni." A „refugié" (menekült) szót kihagyatta útlevelemből. Kérdezte a titkár, betegye-e ancien minister (volt minister)? Felelém: nem.