Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 132 — személyeiről, és minthogy meghitt kör volt, szinte látszott, jól esik szólani neki is. Egész estéken keresztül csak Deák szólt, mindent részletesen elbeszélt, nyiltan, meggyőződése s tudása szerint. Akkor mind az fejemben tisztán állt, mondá Kozina, mint ő tisztán szokott valamit előadni ; sajnálom hogy le nem irtam, de hiszen megpróbálom összevonni emlékezetemet. Mert kértem Kozinát, irná le nekem azokat a miket ő mondott. Várom hogy leirandja és elküldendi, ide csak e hármat jegyzem fel. Sajnálja hogy az ő helyzete nem olyan hogy Írhatna, mert különben igen őszintén fogna előadni mindent. Rám nem neheztel, — csak arra emlékezik, miképen István nem szeretett, mivel igen nyilt és makacs voltam. Legtöbbet szól, természetesen, Kossuthról, s azon meggyőződése van róla, hogy az ő mértéktelen dicsvágyának és eszélytelenségének lett áldozata a haza. Ezt hiszi Kossuthról Deák. A többek közt emlité, hogy egyszer jött hozzá, Deákhoz, Pestre egy lengyel, ajánlással a lengyel demokraták részéről, lengyel légiót állitani fel. Ugy beszélt vele, mi már több előzményeket föltételez, mikről azonban neki tudása nem volt. Es azt felelte, hogy maga ebben semmit nem tehet, hanem majd előhozza a ministeri tanácsban, és közli Kossuthtal. Ekkor, a lengyel eszmélni látszott, hogy ő a nevet tévesztette, s Kossuth helyett ment hozzá. Első alkalommal aztán Kossuthnak előhozta, hogy egy lengyel küldött lévén nála, legjobb lesz a tárgyat a miniszter-tanácsban előadni, — mire K. kikerülve, röstelve a dolgot, félboszusan mondá: nem kell, el van már az végezve. Szóval, az lengyel küldött volt, s Kossuth, kinek bizonyosan minden tetteire vigyáztattak Bécsből, ép akkor szövetkezett igy, midőn más részről a király lejövételét