Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Július. Itt van Kozina, az a ki Dinám arczképét festette. Magyarországban bizonyosan a legjelesb arczképfestő, azon kivül önzetlen ember. 10 év előtt, utazásaiban, mintegy 100,000 francot keresvén, egy faluban, a hol Dina tölte leánykorát, Pulyán, megvonult és élt tanulmányainak. Azóta más százezerrel szaporodott volna vagyona, de ő öreg szüleit vette magához, s élt a természetben a művészetnek és philosophiának. Részint mivel vagyoni viszonyát az utóbbi események szinte megingatták, részint mivel mint republikánus irtózik despotismus alatt élni, megy E.-Amerikába keresni és élni szabadon. Egyszerű, naiv, eszes, gondolkodó és nemes lelkületű ember. Dinám akarta hogy engemet és Mimit fessen; mert ő Dinámat akarta kikisérni, de útlevelének ideje kitelvén, és tartván attól, hogy nem kap mást, s nem kapván Dinám sorait, épen midőn Dinám Badenbe ért, ő kijőve. Engem lefestett. Nagy kedvvel dolgozott a képen, mivel van irántam sympathiája, és már 1848. novemberben e miatt Budára leutazott (de én akkor Schlick ellen valék kénytelen menni), de az időjárás igen kedvezőtlen volt, változó, esős, felleges, mely oly sárgává változtatta az arczot. És ez időjárás igy tartott 14 napig. Dinám ezt nem tudja. Ez meglepés lesz. Sok ideig azt hivé, Kozina meg fogja várni, a telet itt töltendi, és hagytam ezt hinnie hogy ne nyugtalankodjék, majd csak augustus végén irandom meg neki hogy kénytelen elutazni Amerikába, hanem tavaszkor vissza] öend. Ekképen meg is lesz lepve ha kijöend, a nélkül hogy időközben a nem-festés miatt nyugtalankodott volna.