Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 114 — hez képest olyan mint egy vad : bátor, piros, zömök, eleven. Egy kis franczia leány, 7 éves, jár hozzá játszani, és a nélkül hogy mi tanítgattuk volna, már mindent ért és beszél meglehetősen. Csodálatos a gyermek: előbb csak azt tanulja meg a mi szót, phrasist hall, és apródonkint bejön a declinatio-, a conjungatióba magátul. És egész verseket megtanul puszta hallásbul, és egész nap azt mondogatja igazi franczia accentussal: Au clair de la lune, Mon ami Pierrot, Préte moi ta plume Pour écrire un mot. Ma cliandelle est morte, Je n'ai plus de feu, Ouvre moi ta porté Ponr Tamour de Dieu. Je n'oiwre pas ma porté A un vieux savetier, Qui porté la lune Dans son tablier. és több effélét. E hónap 25-én mult 4 éves. En azt hiszem, minden gyermekben van kedves, annak a ki előtt azt fejlik, de Mimiben sok íz, zamat van. Néha egész órákig magában elbeszél; néha daczol, alig birni vele; néha hízelgő, csókolózó, s a legédesebb neveket kitaláló; néha mesét ő kiván hallani s örömében egész idegrángatózásba jön, néha ő mond mesét oly komoly arczjárással mint egy felnőtt. A mi legjobb benne, örökké