Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

1851. Január. — Páris. Itt van az uj év. Nem várok oly hamar jobbra változást a nemzetek sorsában, azok életét ugy is századokkal mérik. Legközelebbi s legfőbb vágyam volna Dina egészsége, mert az élet oly gyorsan múlik. Észre sem veszi az ember midőn a határszélen áll. De teljességgel nem javul. Fejszakgatása folyvást tart, mit itten nevralgienak neveznek, néha minden 10 perczben megújul és tart 10—15 perczig. Es szemére is annyira hat, hogy nemcsak olvasni, irni teljességgel nem tud, sőt minden csekély világosság ingerli. Az orvos nem megy ki egy bizonyos körbül, t. i. hidegviz-zuhany, hydrojadate-ferri-potassae, — és ime az igy tart a 4-ik hóra. Mit sem eszik, nem tud aludni, és naprul napra fogy. Öröme Mimiben van egyedül, ki szemei előtt virágzik mint a rózsafa. A párisi finom és fehér gyermekekS z e mere. L 8