Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 3 — Hazudság volt. Velünk jött táborunkból a szekérkaraván, és oly lassan haladtunk, hogy déli 12 óráig alig hagytunk hátra egy állomást, Viddin felé. Ettünk sült kukoriczát, dinnyét, ittunk bort, a mit magunkkal hoztunk Turnovból. S nehezen mozdult a török tiszt, sőt alig mentünk két óra hosszat, hol ismét csak nyomor várakozott reánk. Ittam bort és ettem kenyeret, s aludtam az udvarban a szekéren. Éjfél után ujolag fölvertek s indultunk. Es 9 aranynyal eszközöltük, hogy Batthyányi és engem, két katona kíséretében előre eresztett, ugy hogy még ma Viddinbe érünk. Velem van Fülepp Lipót kormánybiztos a végvidékben, és Grimm, a bankjegy gyárban kőnyomó. Dél felé megpihenvén egy faluban, hol magunk főztünk halat burgonyával, mentünk folyvást Kalafátig. A török katona alig itatta lovát, és jött egész napon, maga sem evett. Kalafáton, mely szemközt esik Viddinnel, a Kaimakán megvendégelt ugyan kávéval, befőzöttel, — de 5 puskámat és 3 kardomat elszedte, mondván, másnap áltküldi. Módja a fegyverszerzésnek. Egyébiránt mi még e napon áltmentünk a Dunán, tengerészi tiszt vitt át csolnakon. T. i. Batthyány, neje, én és Grimm. A basához vezettek. Csinos, kövér, úrias kinézésű ember. Gyönyörűen szól törökül, értem a kiejtést. Batthyány mint minister jelent meg, én oldalt ültem le ismeretlenül. Nem tetszik nekem, hogy Kossuthék még mind itt vannak. Azt hirlelték Orsován ők, a törökök, mehet kinek hova tetszik. A diplomatiai alkudozás nem kedvező! Batthyánynak szállást jelelt, — én mentem egy nyomorult fogadóba. 1*