Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

\ — 98 — maradt meg, rettegek a hazáért, mely ezeknek kezére kerülne. Szacsvay felakasztatott, a szerény republikánus, — Irányi, az elbizakodott legény él. Mennyi szenved börtönben, — és Csernátoni, a silány firkász, itt van. J Dessewffy, Aulich s annyi kivégeztetett, Csányi, Jeszenák elveszett, — Madarász László megmaradt. És még azon haszontalan zavargó Thali. Es igy a Kossuth-Madarász-féle töredék-párt eléggé megvan, azért is mivel gyáva volt, és jó^eleve sietett. Mi veszedelmes utja ez a sorsnak. Épen a gyávák, a rövidlátók, a dicsó'ségéhezó'k maradtak meg. Es nevökhez a számkivetés eszméje még uj tekintélyt ád. Alig tudom, jó-e kivánni a visszamehetést, ha ezek kezébe jut a hatalom! Nem a külföldet, a magyar nemzetet kellene felvilágositani ez egyénekről és társaikról. * * Édes Dinám, mi boldogtalan vagy. Mennyit szenvedtél mig nem tudtad hol vagyok. Mennyit szenvedtél reményteljes állapotban. Mennyit a kis Therézia betegágyánál, közel a szenvedőhöz, tőlem távol majd egy év óta. Es 11-én kis gyermeked meghalt, nagy kínok után. A halál azon szenvedésben, kínban, aggodalomban, félelemben volt, melyet kiálltai a mult év utolsó felében, nem tudván: élek-e? Nem tudván 4 hóig, mely nap hoznak be fogva, Pestre. Te megéltél, nagy nehezen, a halál magva a gyermekbe ment ált. O lett áldozata. 0 Istenem, miért élt meg mások gyermeke, kik hasonló állapotban voltak ? Annyi szenvedést miért nem