Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 99 — jutalmaztál egy egészséges gyermekkel? Miért kell neki szenvednie a reménynek, az örömnek is csak bánatát? Mint örvendett neki — a kijövetelre alig gondolt; mint szerette — engem szinte elfelejtett; mint elfoglalta egész lelkét, — a mult alig jutott eszébe ; és most a sir van előtte, s az öröm bármi nagy volt, gyötrelméhez képest az parányi, mint a mécs világa az éjszakában. En nem ismerek nemesb asszonyt, nem ismerek engedelmesb, jobb gyermeket, hivebb, gondosb anyát, szeretőbb, önzéstelenebb nőt, tisztább asszonyi természetet, — miért büntettetik tehát ő ennyire? Négy év alatt egymásután emelkedett négy sir, atyjáé, gyermekéé, anyjáé, a másik gyermeké, ezenkivül testvérei roszak, a háború soktul megfosztotta, tőlem egy év óta távol, mit vétett ő ? csaknem merném kérdeni, vétkezett-e csak gondolataiban is? Es mégis sir sir után, gyötrelem után bánat, remény után szenvedés, szenvedés után betegség rohanja meg. Megfoghatatlan azon mérték, a mi szerint isten osztja a jót és a roszat. A Lloyd 1850. május 16-ki számában, az Abendblattban ez van:*) „Nagy Ignácz, a Hölgyfutár szerkesztője, néhány nappal ezelőtt Macchio kerületi parancsnok elébe idéztetett, mert igen élénken rajzolta egy, a forradalom által elszerencsctlenedett család szenvedéseit. Nem olvastam a *) E napló folytán számos idézet jő elé, német, franczia, angol lapokból, többnyire az illető lapból kimetszve s eredetiben a naplóhoz ragasztva. Mind ezt, mennyiben egész terjedelemben közlése szükségesnek látszik, magyar fordításban adandjuk; néhol rövid kivonat is elegendő lesz.