Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 92 — terén, de az irodalmit tőlem senki nem zárhatja, mig van tintám és tollam. Só't némi vész után vetni magunkat az elmélkedés ölébe, abban van sok kéj , és ki mintegy az élet után okoskodik, az helyesebben okoskodhatik. így teljesedett ifjú korom számitása. . . De mi volt volna életem, ha annak erkölcsi alapot nem szerzek csendes, elvonult ifjú óráimban?! A vallás a maga néha czifra, néha rideg készületeivel nem használt nekem, — bár jó az imádság, az kéje a léleknek; bár édes az ének, az a sziv élvezete. Néhány elv elintézi az egész életet, csak légy hozzá hiv, mint a hajós a négy sark szerint elkormányozhatja hajóját. A sok szabály megtéveszti az embert, mint a sok szó az értelmet elhomályositja. Az emberek felebarátok. Ebből az összes politika kifejlik. Kit ez nem vezérel biztosan, az hiában bajlódik a kötetekkel. Légy igaz. Ebből az összes életmorál kifoly. Csalni nem fogsz, sem csalathatni, hallgatnod szabad, de hazudni avagy hallgatással hazudni akarni nem. Türelmes légy és bizzál a dolgok, a tettek szükséges következményeiben. Ez hitednek legyen alapja, a felhők hiában változnak fejed felett, az est mutatja meg hova sorozandó a nap. En becsületesen jöttem ki a viharbul. Minden utógondolat nélkül álltam bele és hagytam el. Mivel a dynastia álnokul, jogtalanul, kegyetlenül cselekedett, a forradalomhoz csatlakoztam, — és mert republikánus erkölcsi belsőm; — nem számitgattam, győzünk-e ? nem néztem, jut-e nekem is dicsőség? mindig dolgoztam baromilag, mintha egy perezem elmulasztásától függne a haza sorsa. Es utolsó hagytam el a haza földét, fegy-