Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 77 — idő óta azonban két levelező jelent meg ama lap hasábjain, nemde kegyed jele a tridens, és a Vukovicsé a horgony? — ezt kérdem amúgy gondolatiamig — a mennyiben a két különböző jel később tűnvén föl nekem; most tisztán nem emlékezem a levelek illető tartalmára. Párisból is két levelező támadt, az egyik hogy Jámbor, az nyilt titok, a másikat nem tudom. Jámbor levelei néhanéha nem érdektelen mélázások s antithesisek olykor keresett összehalmozásai, azonban még is csodálom hogy Párisból oly szakadozott s töredékes gondolatokat fogad el a szerkesztő. A levelek postadijával drágán vannak fizetve. A londoniakon szorgalom, munka, összeállítás, combinatió, elmélkedés látszik, mi a magyar olvasókra bizonnyal tanúságos és érdekes. Kegyed nem ir hazánkfiairól semmit. Alkalmasint visszavonta magát tőlük, megunja velők az ember az örökös kérődzést a múlton. Nem tagadom azonban, engem érdekel az összegnek története és sorsa, nem mintha sokat várnék tőle, de az életben mint a regényekben, az ismert személyek sorsát óhajtjuk ismerni végiglen. Ha nagy dolgokat nem is, de legalább csinálnak annyit hogy háborognak. — ____________ És a plebs mit csinál? értem a sokaságot, mely hirre, érdem által sem vergődött, bár az néha több mint a legnagyobbaké, de a melynek természete az, mi az aranyé, a fenékre száll és nem emelkedik a fölszinre. Sokan vannak ott, kiket nem akarok egyenkint nevezni, de a kiknek sorsa érdekel, ellenségeim bár,— ele hazámfiai És az austráliai utazókról, Mednyánszki, etc. hallott valamit? Eszembe jut, ama vidék felé járván képzeletem, afrikai utazónk. Még nem tudhatni, nemde, kezébe ju-