Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 76 Azt gondolom egy biztató szócska is varázshatással leend reá oly messze földön — nem azt nézi, hogy tőlünk, hanem hogy Európából és magyaroktól jön. Azt a hírlapok is beszélik, hogy Kossuth ajánlatokat tőn a császárnak, reménylem hivei ezt mind consequentiának, mind időszerintinek, mind státusférfiui eljárásnak fogják találni.— — — — — — — — — — Mindaz, a mit mi itt okosan tehetünk, vagy inkább tehetek, „abwarten". Az uj császár nélkül most hamar semmi kilátás, s ő a revolutionárusokkal idő előtt természetesen nem alkuszik, s magára nézve okosan teszi, mert ez compromittálná uj fölség-rokonai előtt, ellenben az elnyomottak mindig kész szövetségesei, a mikor az alkalom elérkezett. Ebből ítélhetni meg, mennyiben cselekszik Kossuth okosan, midőn ő nyújt élőbben kezet, és épen ő, ki annyi izben meggyalázta a mostani császárt, ki abban excellál, a miben ő nem, t. i. a hallgatásban és a cselekvésben. V. Bellevue, december 19-én, 1853. Bizony sokáig hallgatunk mi mindketten, és mivel vártam kegyeteket, kegyed mivel ide készült, — valóban nem szép az öreg úrtól *), hogy nem tesz főkép magáért valamit, s érettünk némit. En ugyan olvastam sokat kegyedtől, bár nem nekem, hanem az egész világnak irta, értem a Naplóban megjelent czikkeket. Egv *) Mayer.