Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 73 — séges tartani hogy Kossuth Kossuth, és ő sem nem az emigratió sem nem Magyarország. Elküldtem az óvást a Morning Chronicle és a Timesnek is még 17-én, de csodálom egyik sem vette fel, talán mivel akkor adatott be nekik a Reidféle óvás is. Ki az a Reid? — Mi Angliában a vélemény az utóbbi eseményekről? — Mit mondanak a franczia főnökök ? Kedves szegény nőm mostanában ismét 16 napig igen nagy beteg volt, a régi „névralgie-faciale" kinozza. Három nap óta feljár. Holnap magnetisálni kezdik. Mindenhez folyamodunk, de eddig semmi sem segített. Elvárván becses és kimeritó' tudósítását utazónkra nézve, levelemet bezárom szíves baráti tiszteletem kijelentésével. III. Január 4-én, 1853. Használom az alkalmat boldog uj esztendőt kívánni, mely beteljesedik, ha háborúnk lesz, s ha ugy végződik az, a mint mi óhajtjuk. A mi császárunk nem hágy magával tréfálni, bíz csillagában, s van némi oka benne bizni, mert czélját bátyja székében ülni, elérte, s ha kegyetek ott a hármas szigetben nem becsülik meg magokat, azon veszik észre egy szép reggel, hogy franczia veres nadrág uralkodik Albion Ős földén. Visszatérek afrikai utazónkra, s figyelmeztetem kegyedet azon utazási jelentésre, mely a Daily News január 1-ső számában, s az utolsó angol Atheneumban olvasható. Megnéztem a legújabb mappát, s ott, hol