Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 71 — Kevés emigratió fogta fel valaha állását, vagy talán egy sem soha, a magyar sem tesz kivételt. Vezére otthon a hazát vesztette el, künn az az iránti rokonszenvet fogja eljátszani. Én azt tartom, az emigratió mindent megtesz, ha nem tervez, de a világsympathiát megőrzi a nemzet ügyének, és azon eszmékhez elválhatlanul összeköti, miknek jövendője van. Azonban ezt sem tette. Mi Batthány (Kázmér)-val legalább annyit kimondtunk, hogy ama név és a magyar ügy két különböző dolog, s e szerint amaz elveszhet a nélkül, hogy ezt is magával rántaná a bukásba. De erről másszor többet, ha levelét veszem. Örvendek hogy Mayerrel még mindig jó egyetértésben van, jöjjön ő Párisba a télen, és látogasson meg. Munkában és becsületben Őszülvén meg, számot tarthat élvre és nyugalomra, és ne vonja meg önmagától saját fáradsága gyümölcseit. Ajánlván barátomat ujolag, s reménylvén, hogy kedves napokat töltenek egymás társaságában, e sietve irt sorokat a legszivesb hazafiúi üdvözlettel és kézszorítással fejezem be. II. Márczius 2-án. Előre bocsátván szives tiszteletemet, mindjárt kezdem a fő dolgon, t. i. a mi afrikai utazónkon, kiről talán már meg is feledkezett, a mennyiben, a mint történetesen a lapokban látom, a geográfiai társaság a tudósítást, kegyed forditása szerint meghallgatta f. eszt. február 14-én. Ámbár a lapok azt mondják, hogy csak kivonatilag fordittatott le. A gyülésró'li relatiót, az angol