Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— G4 — Egy óra múlva vége lévén az elrakosgatásnak, én mohó vágygyal nyúlok zsebembe leveled után — nem találom; keresem az asztalon, — nincs; kiszedem könyveimet, gondolva, közéjök csúszott, — siker nélkül; másnap újra kiszedem könyveimet, és nem tudtam a bűbájos levél nyomára találni. És nekem valami sejtelmem van, hogy ezen levélben sok érdekest irtál — a mint bele pillanték oly gyönyörűen sürü és hosszú volt, — azért hagytam munka utánra „pour la bonne bouche." Nem imád meg újra? Magam vagyok itt a két gyermekkel, nőm Németországba ment idó'sb leányunkat visszahozni, s most már 3 hét óta Berlinben van egy hires oculista keze alatt, ki már háromszor operálta. Mennyi baj, szenvedés! a gondok nőnek mint a pyramisok Mint mindig, most is osztrák útlevéllel utazik; a követségnél nagy udvariassággal fogadták, sőt megmutogatva neki a palotát, az első titoknok mindenféle czélzatos kérdéseket intézett hozzá. De én figyelmeztetém; óvakodva feleljen, csak egybe egyeztem meg, hogy egy beteges volt honvédtisztet ajánljon, ki nem vala képes hazatérésre engedelmet kapni. S ime 6 nap előtt az engedelem megjött, a szegény, de jeles férfiú örömére. Nőm által tudatták vele. De politikáról másszor. Most össze vagyok törve lelkileg s testileg.