Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 63 — — tudod, ez ritka eset nálam, — mert nemzet, mely annyi szenvedésből semmit nem tanult, elveszésre van kijelölve. Embereiiik föllépésének nem annyira a hazaszeretet, mi positiv erény, mint az osztrák gyűlölet, mi szinte erény, de negatív. Avagy gondolkodnak az orvosságról? Nekik elég opponálni. Hazafiak, mint Madarász volt, csak a tribünön, túl azon nem. Kedvem volna kérdezni soktól: hol bujdosott 48/9-ben ? íme Bernáth egyik fő hős, kit 1849-ben csaknem letettem, nem teljesítvén hazafiúi, főispáni tisztét s kormánybiztost küldtem megyéjébe. A mit hiában keresek, a morális nagyság, mely, midőn a haza sorsa forog kérdésben, jobban aggódik mintha saját élete forogna kérdésben. Szerepelnek, szerepelnek, — valóban szomorú dolog, mint szomorú az a vélemény türelmetlenség^ mely zsarnokoknál helyén van, de szabadé 1müéknél botrány. Hidd el, reményltem mikor Austria despotiája tetőpontján állt, most nem merek reményleni, sőt aggódom, búsulok. XV. Augustus 8-án, 1861. Kedves Barátom! A te utolsó leveled, melyet tennap előtt, Párisban feladva vettem, nekem sok bajt okozott. Épen könyveimet rendeztem, s fejem is fájván, s nem látván jól este, dolgom végeztéig halasztám olvasását.