Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 19 — S midőn a segesvári megveretés is hozzájárul, akkor a pohár csaknem csordultig megtelik. Ha a Marost nem tartjuk, hova megy a kormány? Ha Bem Valachiába talán nem megy, de kiszorul, mi marad Erdélyben ? Ha Pécskán ellen van, s a muszka itt nyomna erősen, nem lehetetlen-e az egyesülés, kivált ha nagyobb haladásokat e sereggel nem tétethetni, kivált ha minden 100-ból 10—20 mezitlábos, kivált ha fogy a sereg naponkint és a tisztek által sem vigasztaltatnak, sem buzdittatnak ? Ezen kivül pénz nincs, sem remény hozzá, nem lesz majd puskapor sem. Azt hittük, van egy időpont, midőn e kérdés áll elő, vagy végharczot vivni, hogy a magyarságnak magvai is veszszenek el, és igy jövendője is semmisittessék meg, vagy nem vinni a végsőig, hogy lehetősége legyen a feltámadásnak. Nem jött el ez időpont? Fordulhat a sors koczkája? Beleszólhat Európa mint némely német lapokból is sejthetni? Annyi tisztán áll előttünk, hogy az első levél után mit Görgey altáb. által juttatánk a muözka fővezérhez, kellé egy másodikat egyenesen hozzá intéznünk, és nem olyat, mely csak kapcsul szolgáljon közbenjárni ha akar, hanem a békekötésre határozottan hivassék fel. Tegnap előtt valami csekély ügyben volt itt egy parlementair, s helyesen jegyezte meg, hogy ők még nem harczoltak igazán, és ha haladni akarnának, azóta nem ülnének Debreczenben. Igen, ők minket már itt megelőzhettek volna. Ez újabb levéllel elment Pöltenberg tábornok és vele Beniczky, kik szóbeli azon utasitást kapták, hogy az ausztriai házon kivüli király elfogadását megemlíthetik. Ha van jó akaratja — vagy utógondolatja a musz-