Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 20 — kának, most előáll vele, vagy hiában reménylettünk. Személyek nagy szűkében vagyunk, más párosítás lehetetlen volt. Ma hajnalban utazunk el. Itt nincs többé idő habozni, vagy alkudjunk, bizva a jövőre a mit ki nem vivhatánk, vagy haljunk meg a harczban. Nyáry képviselőt itt találtuk, kit megbíztunk oda munkálni, hogy ha békélni is akar a vezér, a tisztikar becsületes, a hazának hasznos békét csak ugy lehet kötni, ha a sereg lelkesedésben tartatik, ha néhány csatában még fogjuk az ellennel hatalmunk nagyságát éreztetni. Mit kellene tenni? A múltról keveset beszélni, ezzel nem segitünk a jövőn. De tanulhatunk belőle. A sereget és népet vagy fanatisálni, vagy terrorisálni. Amaz nem ment, nem megy, emez inkább menne; a kényszeritett, kínozott, bosszúra gerjedt nép bátor csak. Emlékezzünk a Lambergi napokra, — véletlen eset volt, mi tigrissé változtatta a népet. Emlékezzünk, mint imponáltak a népnek Haynau perzselései. A nép máskép nem kél fel, nem lesz irtózatos, még a katona sem. Mit töltöttük az időt Gyulafejér-, Temesvárnál és Aradnál egyszerre? Talán most se vesztegessük a puskaport. Ha elveszünk uyilt csatában, mit használ Pétervár, Komárom? Tehát ha nem volna lőszer, különben a várakból kell kivenni, mert künn használhat, benn nem, ha elveszünk. Nem volnánk ily szegények, ha a 60 milliót sietve készletre megcsináltattuk volna; ne legyen ékes, de legyen pénz és minden összeszerezhető erő a készítésre fordittassék.