Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 13 — 4 pontból álló, melyben a nemzetgyűlés általánosan nyilatkozván, az ügyet utalja a kormányhoz; másik 16 pontból álló, melyben nem a román, rácz, hanem minden más ajkú népségek nyelvi viszonya megállapíttatik. Az valami szörnyű, a háznak rövidlátása, politikai vaksága. A radicál párt bajnokai nyilatkoznak mint 1832-ben, midőn a magyar volt minden, a szász, oláh csak nép. Jól szólt Batthyány, és én majd egy órai válaszomban, élesen voltam kénytelen fellépni, melyben kimondám hogy azon általánosságok, azon még mindig aristocratikus — magyar felfogása a democratiában más népiségek követeléseinek elveszti a nemzetet és én kezemet mosom e politikától. Reménylem, nem szóltam süker nélkül, s a véleményeken jó nagyot csavaritottam. E ház gyámság alá való. Leveled vettem. Nem akarok zavart, tehát míg visszajösz, teszem kötelességemet. De succussiotól nem félek, mivel az olyan lesz, mint a mennyzengés, tisztítja a levegőt. Nem idézem elő, de el sem háríthatom. Mindég őszintén szóltam hozzád, mert személyedhez volt az ország sorsa kötve. Még apróságokra is kiterjedtek észrevételeim, de ki nagy helyet foglal el, arra nézve nincs apróság. Nem néztem, nem tetszik-e neked vagy sem. Benned a hazát néztem, a hazát féltettem. Ha nem azt nézném, nem ültem volna be a kormányba. En mindég ugy ösmertelek, mint most. Sem többre sem kevesebbre nem becsültelek. Mindig tudtam mi benned a napszem és az árnyék. Meg fogod látni, sőt láthattad eddig, az ilyen az igazi barát, — bár neked ilyen barát nem tetszik.