Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 14 — A feltétlen hódolók kiábrándulni kezdenek. Az elégedetlenség mindenféle köpenyt keres, a kormányt, Görgeyt, Perczeit kapja fel, hogy rágódhassék — hibáidon. Ez terjed mint a láng, túl megy a mértéken. Ezen természetek csudálják és felejtik legelőbb az érdemeket. Nagy része van benne a félénkségnek, a gyávaságnak is. Féltében bálványain áll boszút a nép. Ilyen a nép, a t. hozási nép is. Miért nem Grörgey a fővezér, ezt kérdi az is, kinek a dolgok miképen állását előadjuk százszor. Ösztöne ragadja a közönséget a katona felé, kitől oltalmat reményi. Hiában említed politikai különczségét, — nem kellesz te; miért van itt a muszka, a veszély? jó, nem kell hát ő se, és mégis katona kell, ő kell. Ma indítványozni akarták, ő legyen a fővezér. És valaki elég indiscret volt a közönséggel tudatni a minisztertanácsi szavazatot, azon gonosz hozzáadással, hogy Perczeit akartuk. Most találkozol Görgeyvel. Köztetek természetbeli ellentét van. Van némi köztem is, de én bírom csak hazámat szeretni. Végezz vele tökéletesen, ne beszéld agyon, hanem ö mondja ki a magáét. Téged minden okos ember ismerhet, őt nem. O beszéljen. Es te ne élj illusióban, hogy neked nem kell hatalom, kell bizony neked, mivel szeretsz dolgozni, — s nagy és tevékeny észnek hatalom kell. De engedd, hogy más is menthesse meg a hazát. Féltékenységeid által ne engedd magadat majd Bemhez, majd Görgeyhez, majd Perczelhez ragadtatni. Kérdés, teheted-e? Tudsz-e lenni szigorú, állhatatos, következetes, vagy sorsod lesz mint a históriában a nagy szónokoké, kik a hazát fellelkesíteni birták, megmenteni nem. Kérlek az Istenre, vizs-