Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 174 — kivtil méltó aggodalomra adhatna okot, sőt veszélyes lehetne néhány mértföldnyi téren összeszorítva látni az emberek oly roppant tömegét, mennyi egész Scotiában, annak városaiban, faluiban, tágas mezőin és terjedelmes hegyein alig lakik, ha biztosságot az angol józan és számító ész nem nyújtana. Mert valóban nem lehetne rajta csodálkozni, ha ilyen sehol és soha nem létezett viszonyából a dolgoknak, melyek a természet törvényeivel némileg ellenkezni látszanak, valami uj neme a physikai nyomornak nem keletkeznék. Szerencsére London biztossága, mennyire ez az emberi eszközöktől függ, azon irányban kereshető s található, hol van népének kényelme s élvezete is. A mint házaiban és utczáiban terjed London, ugy terjed abban is. mi neki friss léget s a szabad természet kedves tájképeit nyújtja. Mig más városok, a diszes München, az egyhangú Berlin, a magas házakkal beépített szűk utczáju Páris, millióikat symmetrikus utczákra s ragyogó piaczokra költik: London parkjait tekinti legdrágább szemfényének. Ez itt a nemzeti styl, kifejezve a természet hü. utánzásában, mely elkerüli a szabályos terraceokat, a kimért virágágyakat, szökőkutakat, szobrokat, filegoriákat, megnyirbált fákat, s mindent a mi a jótékony természetet nagyszerűségéből kivetkőzteti. E parkokban az angol meghagyja a tér minden szeszélyes hullámzásait, engedi a csoportos fákat szabadon nőni és terebélyesedni, az utak minden irányban kígyózva húzódnak végig, a tavak egyenetlen partok közt ringatóznak, és kifolyva tekergő patakokat képeznek, a zöld mezőkön itt birkák, ott tehenek csapatkákban legelnek, amott sétálók pihennek, vagy vidám gyermekek százai sőt ezrei, szíva a friss illatos léget, vígan s boldogan űzik kedves játékaikat. Mi irigylendő e gyermekek sorsa azon más városbelieké-