Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 158 — be, egykor fehér falait. E kensingtoni palota állandóvá, tehát igen helyesen, téglából építtetett. Homlokzatát s vak ablakait ha egykor tarka márvány s mozaik lapok ékesitendik, mikre 500,000 forint fog még költetni, tekintete sokat fog nyerni, most még látszik rajta a bevégzetlenség. Stylusa sem görög, sem római, olasz sem, góth sem, nem is renaissance, és minthogy ezen ismert kapták közül egyikre sem vonható, a francziák havak óta kiáltozzák, hogy borzasztóan rút. Ez[tőlük természetes. Igaz vérii franczia nem találhat szépnek, nagyszerűnek semmit, mi angol. Még ő nevet, ha Szent Pálról szólsz neki; midőn ő neked a párisi invalidusokat magasztalja. Pedig, pedig. . . Én a kiállítási palotát a keleti, byzanti, s arab styl némi szeszélyes vegyitékének tartom, de angolosítva. Eredeti, különös, sajátságos az egész, mint az angol jellem. Kúpos oldalai felől tekintve, egy keleti fejedelem félig zárt óriás lakának vélnéd. Kecs, csin, czifrázat, conventionalis symmetria hiányozhatik belőle, de az egés valóban nagyszerűséget lehel. Ha apró részletekkel s afféle filigrán czifrázatokkal nem ragyog, de igénytelen egyszerűségével megnyer, s roppant nagyságával megdöbbent. Csak nyugoti s keleti homlokzata, hol a két kúptorony méltósággal emelkedik légbe, hasonlít egymáshoz, a déli és éjszaki homlokzatok sem azokhoz, sem egymáshoz nem hasonlítanak. Azon két kúp-tornyot, mely, másmás oldalon, egymástól ezer lábnyira esik, és mely az egésznek két centrumát jelöli ki, csak az éjszaki oldalról látni egyetemben, mi hiány, mivel ez adna az egészről hű fogalmat. Tervben volt még egy roppant toronyalaku teremet építeni, a déli oldal közepén (500 láb hosszban, 250 láb szélességben, 210 láb magosságban), de a költség nagysága miatt ezúttal elmaradt, pedig ez fogta volna az egésznek fő jellemvonását megadni, ez