Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 155 — lovaikban. Az utczák baloldala a menőké volt, a jobb a jövőké, sok kocsik is jövének vissza, de mind üresen — nulla vestigia retrorsum. De a mi csodálatos, csaknem megfoghatlan, az, hogy e képzelhetlen sokaságban, hol legalább 200,000 ember mozgott, sem zaj, sem baj, sem veszekedés nem fordult elő, pedig ez mind szabad ember. Katonának nyoma sem volt, rendőrök voltak, de ezek itt nem parancsolnak, csak intenek és utasítanak, mi elég. Itt senki nem tolakodik, bár siet, mindenki követi azt ki előtte megy, a nélkül, hogy megelőzni akarná, van türelme, s a közrendet önként tartja meg, nem kényszerből. Mi másképen van ez máshol, kivált Francziaországban! ott efféle ünnep rendbentartására ötven ezer katona állíttatnék fel, mely a város illető részét mintegy ostrommal kerítené be, volna rend, de népünnep nem. Hozzájárul mikép május 1-seje Angliában máiős szokás szerint ünnepnap. Nagy és kicsiny, gazdag és szegény örömmel üdvözli a tavasz e szelid havát. A kocsikba fogott lovak zöld lombokkal vannak fölékesítve, a kocsisok nagy része gomblyukába szurá a szokásos piros rózsát. A Piccadily és Knight-bridge végtelen vonalán a zászlókkal ékesített ablakok és erkélyek örvendező néptől hemzsegnek. A bankok, a pénzcsarnok, a hivatalok mind be voltak zárva, tehát az összes népesség talpon vagy künn volt. Az utczai komédiások, szemfényvesztők, taligás kalmárok sem hiányoztak, — adjuk hozzájuk az idegen országok és éghajlatok népeinek festőileg változatos alakjait, japánokat, chinaiakat, persákat, törököket, s képzeljük együtt e sokféle színű, vallású, öltözetű, szokású fajokat. Ily népsokaságot, tolongást, hömpölygést, ennyi gazdagságot és pompát, ily szörnyeteg vegyületét