Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 156 — s csoportozatát az emberiség két nemének és különféle fajainak London nem látta soha. Es hogy változik minden a világon! Emlékezem rá még most is, pedig nem igen kedvesen, hogy mint 24 éves utazónak egykor mi sok boszantást kellé kicsinyke bajuszomért itt kiállanom. És ime most a nagy sem tűnik föl a jó angoloknak, sőt magok is kezdik viselni, — minap az alsóházban oly torzonborz bajuszos és szakálas alakokat láttam, hogy szintén Garibaldi táborában véltem magamat. Végre elérénk a Cromwell útra, melyre a palotának déli oldala tekint. Leírjam azt? Valóban hasztalan törekvésnek tartom. Epületet s embert látni kell színről szinre vagy képben, szóbeli leírásból lehetetlen rájok ismerni. De nagyságáról s belső felosztásáról kell néhány szót mondanom. A födél alatti tér, mely alakjára nézve csaknem egyenes négyszögletű, 988,000 • lábat tesz; tehát mind az 1851-ki londoni, mind az 1855-ki párisi kiállítási palota terénél nagyobb, mert amaz csak 799,000, emez pedig csak 953,000 • lábat foglalt el. Déli és éjszaki oldala egyenként 1150 láb hosszú, nyugoti és keleti is annyi, ha ugyan az e két oldalon hozzácsatolt ideiglenes épületeket hozzá nem veszszük. E négyszögletű palotát, délről éjszak felé, három átvágat (transept) metszi át; nyugatról keletre pedig épen a középen megy a főhajó, (800 láb hosszú, 100 láb magas, 85 láb széles), mely itt és ott egy-egy felséges kúptoronyban végződik. Ezek a palota jellemző s fődiszei, s kristály-üvegből lévén összerakva, mint két óriás domb, fényökkel messze tündökölnek. Átmérőjük 160 láb levén, fölülhaladják nemcsak a párisi Pantheont (70 láb), nemcsak a londoni Szent Pál (112 láb), hanem a római Szent Péter templomát