Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

London, május 1. 2. Teljes készséggel elfogadom Önök azon becses ajánlatát, miszerint derék lapjok hasábjait a londoni kiállításról irandó leveleimnek megnyitják. Teszem azt azon kecsegtető' reményben, hogy talán sikerülend egyegy szépre nagyra áhítozó ifjú keblében némely jó eszmét felköltenem, vagy titok csendében tervező férfiú gondolatjához egy adatkával járulnom, mint húsz év előtt sikerült külföldi utazásommal, az akkori ifjú nemzedékben az utazás vágyát fölébresztenem. Semmi egyéb ez, mint a magvető szerény szerepe; kilépvén a megmiveit földre, nyugodt lélekkel hinti az szét a jövő aratás magvait, hány kél ki és hány vész el belőlök? azt nem kérdi, sem aggódni nem engedi erős hite, azt gondolja magában: dolgozni emberé, áldani Istené. Azt sem tartózkodom kijelenteni, mikép Önök engem leköteleznek, helyet adván mult évben lapjokban néhány czikkemnek, melyek részint személyesek voltak, nemtelen megtámadások ellen kellvén magamat azokban védelmeznem; részint közérdekűek, a mennyiben kötelességemnek tartám a nemzetet figyelmeztetni a külföldi segedelem hiu reményei ellen. Mit nyertek vele akár az ámítók, akár az ámítottak? Azóta nem mult-e el teljes és keserves másfél év, és ama balga reményekből teljesült-e be csak egy jota is? Az tévedt-e, ki