Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 148 — juttatni azokat, kik, mint a 18-ik században Francziaországban történt, irók eszméit követve lőnek reformátorok, ez logikailag az összes alkotmány feldöntésére vezette ott őket, megszületett a theoriailag gyönyörű központositás, de a szabadság beleveszett. E kisérlet nálunk sokkal veszedelmesb lenne. Francziaország faj-homogeneitásnál fogva hasonló egy márvány darabhoz, melyet egyképen lehetett feldolgozni, de hazánk egy sokféle természetű anyagból összerakott mozaik nemű egész, melynek minden oldala másféle s szerfölött gondos, kiméletes bánásmódot igényel. Kezdettől fogva védelmi jelleme volt Ősi alkotmányunknak. Mint hóditó faj védni kellé magunkat a benlakóktól, utóbb a mongol s török áradásai, aztán az osztrák absolutistikus tervei ellen. Még most is, bár némileg változék helyzetünk, védelmi állapotra vagyunk szoritva,— álmodnak kik azt vélik, hogy tettleges vagy épen támadói szerepet viselhetünk. Ellenséges elemektől észak, kelet, dél, nyugat felől körül lévén véve, gyöngeségünk azonnal ki fog tűnni, mihelyt támadólag lépünk fel, helyzetünk mindenben egy erős váréhoz hasonlit, mely védelemre van számítva. Tehát jelenleg is igyekeznünk kell alkotmányunk főleg védelmi előnyeit kifejteni s fölhasználni. E szempontból kiindulva azt tartom, ha a választói képességet megszorítani nem lehet, kiterjeszteni sem kell; a községi rendezés állittassék a legszélesb alapra, mert ez a faji vágyok legszükségesb kielégítésének módja, de a megyei gyűlések tagjainak száma csak annyira menjen, mennyinél kevesb a szabadság szempontjából nem lehet; a sajtó legyen szabad, de politikai lapoknál szükséges a cautió, különben faji izgatások bennünket elözönlenek, ez volt egyedüli oka az általam szerkesztett 1848-ki sajtótörvénybeli csekély cautiónak; az aristokratia