Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 149 — (angol, és nem kaszta-értelemben), ezen „par esprit de corps" magyar osztály, erkölcsi s vagyoni egész súlyával feküdjék a közdolgoknak, ekkép férfiasságának erejében vezérelni fogja nemcsak a közigazgatást, de a közvéleményt, nemcsak az eszméknek tekintélyt ád, sőt hangot ád az íróknak is, s nem fog történni az, mi egy század előtt Francziaországban, hol az aristokratia a státus dolgaival foglalkozni megszűnvén, politikai téren minden tekintély bár nagy de szoba-philosophok kezébe került, minek vége az ismert forradalom lőn. E védelmi jelleme van alkotmányunk azon részének is, mely a pénz és hadügyre vonatkozik. S ha valamit szemére vethetni az 1848-iki diétának, az az, hogy alkotmányunk e sajátságos, szükséges jellemvonását elfeledé, — nem abban látni ezt a mit kivivott, de abban, mire utógondolatában törekedett. Helyzetünk belső gyöngeségei miatt mi kül szereplésre okosan nem számíthattunk. Belsőleg kell előbb megtömörödnünk, és ez védelmi természetű rendszerünk körébe esik. Erre nézve én pedig elégnek tartom, ha megőrizzük továbbra is magunknak a pénz és katonaadás föltétlen jogát. Ezt alkotmányos fejedelem nem veheti el tőlünk, de azzal mi is megelégedhetünk. Kik franczia értelemben' egyenlőséget s demokratiát akarnak nálunk, lehetnek jó cosmopoliták de rosz hazafiak, az ész logikáját birják de a státustan összetett gépezetében tudatlanok, hazaszeretetük bizony azon majoméhoz hasonló, mely azt fojtja meg szerelmében, mit szeret. Egy kis példát mondok el itt. 1848-ban márcziusban mint miniszter-jelölt a kormány átvétele végett Pestre küldetvén, elmenék az utasitást adó megyei küldöttségbe, hol a régi táblabirákból senki sem volt, Nyáry elnöklete alatt 40—50 gyönge ifjú tanácskozott. Szőnyegen a vá-