Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 142 szagon a magyar. Általunk van biztosítva annak mind birtoka, mind egysége, seza fő. De ily mélyebb és távol horderejű politika felfogására a tömeg nem képes, egy országgyűlés is ritkán. Ez fejedelem s kormány feladása, kiket azonban a nép, ha egyszer a nagy művet emelkedni látja, készséggel szokott követni. Fájdalom, hogy ép e válságos pillanatban hiányzik mi hozzá legszükségesb, t. i. a fejedelem s nemzet közti kölcsönös bizodalom. S vádolhatni a nemzetet, ha negyedfél százados siralmas történetének lapjait végig forgatván, azokból csak bizalmatlanságot merit? Viszont rosz néven vehetni-e a fejedelem gyanakodó ellenszenvét ellenünk, ha, mint ujabban történt, még a mi jót tőn is, kellőleg az sem méltányoltatik? íme ez lenne herculesi, dicső művetek, engesztelődésre birni a nemzetet, gerjedelmeit lecsillapítani, megértetni vele az okos és számító politika nyelvét, meggyőzni mind a fejedelmet mind a nemzetet érdekeik tökéletes identitásáról, e nagy pillanatban, s igy lenne közttük elvileg helyreállítva az annyira szükséges bizodalom. Nagy baj az, hogy ily nagyszerű s messze ható politikai terv kivitele a fejedelem, s német és magyar státusférfiak közt oly kölcsönös egyetértést kiván, mely a diplomatikai, tehát némileg takart modort lehetségessé tegye. Reménylhető ilyen terv fogalmazása ingerült viszonyaink közt? Eszközölhető annak kivitele parliamenti testületek nyilt vitáival? Engedelmedből még néhány észrevételt adok elő a magyarországi belső politikára vonatkozólag. 1848 nekünk egy egészen új korszakot nyitott meg, s azóta hol titkon, hol nyiltan a nemzetiség elve, e magában szent, de ránk nézve veszedelmes elv, Európaszerte jelszó leve. Akarunk tanulni e nagyszerű leczkéből ?