Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 119 — hazánkat? hiszen akkor ott sem követeltek tőlünk egyebet. Ez volt az igazi ok, mi tőle engem végkép és sok mást több évekre elidegenített. Azonban csalatkoznék, ha ki azt gondolná, hogy e programm - szörnyetegnek örülök, mivel igazolja régi aggodalmamat. Én sem a testi sem a szellemi szörnyeteget nem kedvellem. Bár ez se látott volna napvilágot. Bizony nem örömmel, nem is kárörömmel, bus fájdalommal olvastam végig a legszerencsétlenebb tervet, mely valaha magyar ember agyában fogamzott. Hiszen jobban szeretem hazámat, melynek, mondhatom esküvel, mint Cicero esküvel mondá, éltem egészen, melyért száműzést szenvedek ingadozás nélkül, sem hogy apró személves elégtételre gondolnék ott, hol a haza jövendője ekkép koczkáztatik. Mert e programm felfogásom szerint hasonló a kigyó tojásához, mely ártatlan mig az, mi benne lappang, ki nem kél, de ha házunkban kél ki, nő föl, abban nem lesz maradásunk. Miután tehát meg van a programm és az tőle származott, önt kérem föl, vegye azt bonczkése alá és elemezze. Czikkeit, véve azokat egészben, nagy gyönyörrel olvasom. Nincs azokban üres phrasis, hangzó szó, költői virág, hanem van mindig határozott eszme, körülirt gondolat, concret fogalom, szóval, tiszta józan ész és praktikus felfogása dolgoknak és viszonyoknak. így irnak az angolok. Nincs theoriájok, mert ezt az élet kineveti, hanem van elvök, s ezeknek vannak logikai következményei, de a józan észnek ellenére ezekhez sem ragaszkodnak merevenen, — hiszen ugy az anyagi mint szellemi világ tele kivételekkel. On egy azon kevesek közül, kik nálunk angol józansággal és egyszerűen érthetŐleg, de mindig argumentative okoskodnak s