Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

Nyilt levél Fényes Elek úrhoz. Azt hallom sokan kétkednek vájjon Kossuth Lajos legújabb programmja a Kossuth Lajosé-e? Hát kié volna? Elég azt átolvasni, hogy belőle azonnal rá ismerjünk. Biztosithatom önt, hogy az tó'le származott, azonban ha ó' látni fogja hogy rosz benyomást tesz, nem lehetetlen hogy kereken megtagadja, mint 1853-ben, a milanói szerencsétlen kísérletkor megtagadta saját proclamatióit, melyeknek kezével irt eredetije Mazzini kezében volt és van. Mindig mondám, hogy ő elvégre is valami monstrumot szül. Kétségen kivül kitűnő szónok, ritka talentom, de ennél tetemesen nagyobb benne a dicsvágy és szenvedély, mely két gyöngeség a valódi státusférfiui tehetséget szükségképen paralisálja. Ezért akartam én még 1851-ben, s velem egyet értének a boldogult gróf Batthyány Kázmér és Mészáros Lázár is, hogy közülünk egy bizottmány alakuljon, mely figyelemmel kisérvén az európai viszonyokat, éretten fontolja s határozza meg esetenként mi lenne a teendő, hazánk érdekében, — de ő Cincinnatiból azt felelte: „ő vak engedelmességet követel, ki vele nem megy, jó, tessék, ki ellene lesz, azt eltiporja." De kérdem, ha vakon akarunk * vala engedelmeskedni, akkor miért hagytuk volna oda